Kotta nélkül

Nyolcadik fejezet, amelyben senkit sem vesznek palira, de megjelenik Pál, a bepállott újságíró

"A nap, a világegyetem pontos óraműve, elvégezve könyörtelen futását, fölsejlett a szemhatár mögött, s fehérre meszelte az eget. Megvirradt."

Kornélia pedig mindeközben átszelte Europát Madridtól Frankfurtig. Oly sok Ryanaires repkedés után a Lufthansa kezei közt igazi királynőnek érzem magam. A hajnali meleg reggeli és a legroom a markukban tartanak. Na meg a hosszú életű dell akkumlátor és a duplakávé20percalvás kombinációs csodája. Reina Sofia. Kornelia Balkanika.
Egy hét (x>7) alatt harmadszor várakozunk Kornéliával különböző méretű és szagú reptereken. Idő és tér közt, helyköz, közhely, interspace, hipertime, repülő tér, repülő idő, idülő tér, térülő rap. Európa kiadó. Kiveszem a részem.
Dublinban nagyon színes volt a váróterem és egészen felhasználóbarát, itt Frankfurtban minden rendkívül szürke ami kiválóan illik különben az időjáráshoz is. Sohasem láttam Frankfurtot, viszont a repterét már kívülről fújom, leginkább belülről. Madridban mindig nagyon barátságosak de levetetik a cipőmet, ráadásul ez a ma hajnali 4.00-ás megjelenés nem volt Kornélia kifejezett kedvence. 
Egyébiránt Linz felé tartok, ahol formálom magam és a világot 8 napig, szociális inklúziós interkulturális színházi módszerekből a nem formális oktatásban. A mindent a legutolsó percre hagyok és még utána is ráérek - (itt utalok finoman a címben jelzett Dr. Pató P. úrra) személyiségkonstrukciós alakzatom nagyon hasznos új képességekkel ruház fel a kreativitás és a problémamegoldás témaköreiben. 
A transznacionális terekben rendszeresen migráló Kornélia feje zsong a nyelvektől (nem fizikai értelemben), az én fejem pedig zsong Kornéliától, így zsongunk most csendesen, mezítláb, németül, spanyolul, angolul, versekben.

Tündérországból pedig tündérport importáltunk, videovers formájában lesz fogyasztható hamarosan.