Ars Poetica

a betűk nekem olyanok mint az étel
ugyanolyan szükségem van a szövegekre
mint másnak az ebédjére
ha azt kérdeznék tőlem
hogy ma vacsorázni szeretnék-e
vagy elolvasni egy Baudlaire kötetet
biztosan a dekadenciát választanám
ha az alvás és Adorno között kell döntenem
akkor egyértelműen a tekintélyelvűséggel éjszakázom
ha elbújok akkor csakis a könyvek mögé
ha kételkedem akkor előveszem a szemüvegem
a vigaszt is a fejezetekben találom meg
az irodalom ivóvíz
és azt kérdezed hogy szeretek-e olvasni

Közlés, közlekedés, közvélekedés

Sokszor olyan sok mindent szeretnék mondani,
hogy elhallgatok hetekig is akár.

Fel kéne nyitnom a dobozaim,
De félek, hogy ott vagyok bennük én,
És az amit magamból elcsomagoltam
Télire és útravalónak.

Nagyon kicsi szobák
nagyon nagy városokban,
az ablakból látszik a Hold,
a Holdról vajon látszik-e 
a szorongás.

Balra fordultam ahelyett,
hogy szembenéztem volna
a zebrára lépő, sárga ujjú
feledéssel.

Fenyegető a fény éve,
talán más megvilágításba
helyezhetnénk.

A két év garanciát fél év jótállással vállalják,
a maradék időért senki sem áll jót.

A munkaerő piacon egyáltalán nem egyértelmű, 
hogy gyümölcs vagy tejtermék számba megyek-e.
Mennyire kell reggelente kifényesítenem magam,
ha olyan vásárlók jönnek, akik hűtőszekrény fiókjában
nem szeretnék éjszakázni.
Az is megeshet, hogy valaki rögtön belém harap, 
pedig a palacsintában finomabb lehetnék.

A vélemény egy nagy óceán.
Mire felhozom, tán össze is.