"- Hát mi lesz? Mind a három együtt. Útirajz, melyben elmesélem, hol szerettem volna utazni, regényes életrajz, melyben arról is számot adok, hogy a hős hányszor halt meg álmában. Egyet azonban kikötök. Össze ne csirizeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek."
Majd pedig Hamletnek.
"Egy sem
Aki elveszti egészét,
megleli részeit.
Őrzöd pár töredékét,
idegen egészeit."
Hát így merengtem holmi parafrázisok, evokációk és allúziók hálójában ma reggel az anyanyelvemen, pontosan 15 másodperccel azelőtt, hogy Kornélia rám borította volna a maradék kávé maradékát, ami majdnem elegendő okot adott ahhoz, hogy felbosszantson egy ilyen szép, ám cseppet sem verőfényes délelőttön.
A 0. bejegyzésben azt állítottam, hogy Kornélia valószínűleg kultúrközi megfigyel "nyelvekről (többségében nem fizikai értelemben), gondolkodásmódokról, szokásokról, közösségekről, társadalmakról, mechanizmusokról, különbségekről, hasonlóságokról és egyáltalán nem utolsó sorban emberekről."
Például akkor most körüljárnám a reggel és a délelőtt szövevényes kapcsolatát a nap többi részével, legalább két kulturális aspektusból, kulturális összehasonlító jelleggel.
Körülbelül 324 nappal ezelőtt történt, hogy Kornélia elhatározta, meglátogatja a helyi bolhapiacot, ami inkább hasonlítható a pécsi vásár egy miniatűr, főleg másodkézből származó bálás ruhára specializálódott szekciójához, mint egy valódi bolhapiachoz.
Akkoriban igen csekély és szegényes volt főhősnőnk spanyol szókincse, de azért azt sikerült kiderítenie, hogy péntek reggelenként történik a kirakodás. Sőt, még azt a tanácsot is meghallotta miszerint kora reggel érdemes menni ahhoz, hogy elégedetten távozhassunk. Kornélia kulturális keretezése szerint a kora reggel (főleg a pécsi vásár esetében) körülbelül a 6:00 és 7:30 közötti idősávban történik meg. Na de - gondolta bölcsen Kornélia - itt egy picit későbbre tolódnak a napszakok általában. Így kulturálisan átkeretezte a korareggelt és 9 órakor indult útnak (nem volt nagyon hosszú az út, minthogy akkoriban egy háztömb választotta el hősnőnket a piactól).
Nem volt ott senki és semmi.
Körülbelül 9:25 és 9:45 között érkeztek meg az első árusok, akik meglehetősen furcsán méregették a közönyösséget tettető Korareggeli Kornéliát, aki - mint mindig - egyetlen mentőövébe, a kamerába kapaszkodott. Végül kiderült, hogy a korareggel leginkább 11-kor kezdődik és akkoriban nem tudtam megvárni, mikor van vége.
Arról ezidáig szó sem esett, hogy mi történik vajon abban a bizonyos (ex-számomra délután) 2 és 5 közötti időintervallumban, amikor semmi (értsd x ≈ 0) sem történik (itt siesta néven nevezik). Minden bezár és mindenki eltűnik. (Különben ez ugyanígy elmondható a hétfőkről is.) A (körülbelül) 333 és 256 nappal ezelőtti időszakban egy igen sajátos feketelyuk befolyásának tekintettem a napból ilyesfélén kiharapott 3 órát. Akkoriban még hősnőnk azon meggyőződés szerint létezett, hogy a nem 100%-ig hasznosan eltöltött percek kárba vesznek. A hasznos, az idő, és az eltöltés kulturálisan átkereteződtek az említett (körülbelül) 256 nap során, valamikor hősnőnk hiperszimbolikussá alakulása közben. (A negyedik és a nyolcadik fejezet között szóba kerül majd még ez is.)
(Körülbelül) 324 nappal eme bárgyú mese után. Hősnőnk bizton állíthatja, hogy kényelmesen mozog a napszakok világában, számottevően kevesebb napfelkeltét lát, mint hajdanán, érzi mit jelent rettenetesen korán kelni (8 és 9 között), reggel járni úszni (délután 1-kor), délután találkozni (este 9-kor), és kora este vacsorázni (11 és éjfél között). A hajnal (la madrugada) a reggeliig (ami nincs, vagy egy kávé), a reggel (la manana) leginkább az ebédig tart (3 és 4 közt, néha 5), a délután (la tarde) pedig körülbelül a vacsoráig tart (valamikor 10 és 12 közt). Az este (la noche) ezután kezdődik, és általában egyáltalán nincs vége. Néha megszakítja néhány hajnal, reggel, vagy délután. A korán (temprano, pronto) és a későn (tarde, igen pont ugyanúgy mint a délután, ami az előbbiekben elemzettek szerint egyáltalán nem DÉL után, sokkal inkább ebéd után, ami az 5 és 10 közötti időszakra determinálja) közti különbség továbbra is kissé homályos hősnőnk kognitív térképén. Gyakran előforduló kifejezés a korán hazamentünk, 5 körül (mármint hajnalban, éjjel) illetve a későn értem haza, 8 körül (reggel, hajnalban).
Így alakult Kornélia identitása is Korareggeliből Estivé az eltelt 324 + 6,5 napban. Ideje megreggelizni megebédelni.
"Így keletkezik egy személy,
még csak híjának a helyén se.
Valamint minden esemény
egy nincs-mi-hogy félreértése."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése