Harmadik fejezet, melyben lelki álarcosbálba megy

"Úgy érezte, hogy fölszabadul, hogy ő is sok mindent maga mögött hagyott, hogy sok minden nem köti már, ami annak előtte, s az a fiatalember, aki ott ül, az olasz könyvvel kezében, voltaképp ő is meg nem is ő, mindenki lehet, akit akar, mert a folytonos helyváltozással a helyzetek végtelen lehetőségébe jutott, holmi lelki álarcosbálba." Mondja Dezső. Hogy érzi Kornél. (bizonyos.)

Valahogy így telt (f)el az el(nem)múlt 344 nap. Dezső olykor a fülembe suttogott ezt-azt, én meg leírtam mindezt(-azt), - ami eszembe jutott. Vagy lefestettem, esetleg eltáncoltam, Kornélia pedig lefényképezte.

Ahogy a szél színeit is.


Kornélia szerint a jövő az interdiszciplinaritásban rejlik (egyébként.). Én manapság (29>x>0) leginkább ecoaldeákat nézegetek. Az ecoaldeák olyan közösségek, amelyek legtöbbször kihalt falucskák (újra)foglalásával jöttek létre, általában messzi hegyek-völgyekben, és önfenntartó módon, a fogyasztói társadalmon kívül, többé-kevésbé a közösség saját szabályai mentén működnek. Léteznek 5 fős és 50 fős közösségek is, néhány telep alapítványként immigránsok inklúziójával is foglalkozik, mások kenyérrel látják el a környékbeli kisfalvakat. Az itt (ott) lakók pedig a hagyományos munkamegosztás elve alapján fenntartják a közösséget. Nagyon fontos a természettel való tökéletes harmónia, egyáltalán nem termelnek szemetet és a lehető legkevésbé használják ki-fel és alakítják át a természetes környezetet. Az Ibériai félszigeten meglehetősen népszerű a falufoglalás ilyetén formája, csakúgy, mint Olaszországban (állítólag.). A mozgalom különben valamikor a hetvenes évek végefelé kezdődhetett Europában és a Rainbow Family (Movimiento Arcoiris) néven (szerencsére nem) híresült el.


"Hogy honnan származom? - szavalgatott magának Esti, megmámorosodva a feketétől és az álmatlanságtól. - Onnan, ahonnan minden ember. Egy anyaméh bíbor barlangjából. Én is onnan indultam egy bizonytalan utazásra, melynek sem rendeltetése, sem utolsó állomása nincs feltüntetve az útlevélben. Kéjutazás? Remélem, az lesz, mert roppant szeretek élvezni mindent. Vagy tanulmányút? Bár tudhatnék mindent, amit eddig tudtak. Vagy csak affaire familiale? Azt se bánnám, mert imádom a gyermekeket. Szóval a föld férge vagyok, ember, mint te, kedves, öreg talián, jó is meg rossz is. Mindenekfölött azonban érzékeny és kíváncsi. Minden és mindenki érdekel. Mindent és mindenkit szeretek, minden népet és minden tájat. Mindenki vagyok és senki. Vándormadár, átváltozó művész, bűvész, angolna, amelyik folyton kisiklik az ujjak közül. Megfoghatatlan és átfoghatatlan."