Második fejezet, melyben elutazik önmagához és ott megismerkedik az emberi társadalommal

Kornélia szerint bohém vagyok. Ő pedig folyton kószál. Nagyváros. Modernség és posztmodernség, illetőleg posztposztmodernség (egyébként.). Változó elemek. Elemi változók. Identitás. Nem. Nemigen bizonyos.

A pekkala (héber) szó jelentése: mindaz, amit egy személy magával hordoz (visz, hoz, cipel, visel) a múltjából, előéletéből. Mindazon hatások összessége, amelyek olyanná tették az egyént, amilyen. - Olvasta főhősnőnk Az érzelmek reprezentációja a drámaterápiában című, rendkívüli tanulságokkal szolgáló szakkönyvben. (Kornélia nagyon nem szereti a szakkönyveket. Jobban, mint a számokat. Értsd x >0) - És a hátizsákjára gondolt. Arra a bizonyosra egészen pontosan, amit kapott (hozzájutott, részesedett benne, szert tett rá, mások adták neki). Amibe folyton be kell még valamit gyömöszölni. És amiből olyan nehéz kidobálni azokat a holmikat, amik vagy már túl öregek és elnyűttek, vagy éppen, hogy túlságosan újak és szükségtelenek, mondhatni illetlenek, illatlanok. Akadnak olyan holmik is, amik a hátizsákkal együtt érkeztek, sőt az is lehetséges, hogy maga a hátizsák kapódott köréjük, így lehetetlenség (képtelenség?) volna megválni minduntalan vállra nehezedő súlyuktól. Az egyetlen elfogadható megoldás a megoldható elfogadása. Márhogy a súlyok (tömegei) tekintetében. Kétely (aggály, fenntartás, skrupulus), hogy mekkora részét képezi eme hátizsáknak a kapott tartalom és mennyi űr marad tetszőleges feltöltésre. (Tomar por culo, gondolta Kornélia nem az anyanyelvén.)

Kornélia 109 estével az éppen zajló (történő, bekövetkező, végbemenő) este előtt (kornélia esti-e?) bepakolta a pekkaláját identitása változó elemeivel, jegyet vett önmagához és elkószált a nagyvárosba. Bohém élet. Az id a hátizsákos utazók (időnként kószálók, többször dendik, sokszor bohémek) szállóhelyén munkának álcázott kultúrközi megfigyelést végzett, kulturális jelleggel. Mary Poppins nyomán, a szél színeit kutatva, a nyelvek, hátizsákok és egyéni reprezentációk sűrűjében. Kornélia premisszái szerint a) a társadalom megszámlálhatóan sok egyénből áll. b) Az egyén  megszámlálhatóan sok félelem birtoklója. d) Az egyik legnagyobb félelem az egyedülléttől való félelem. Tehát: A társadalom egyik legnagyobb félelme az egyedülléttől való félelem. Az egyedülléttől való félelem az önmagunktól való félelem. Kornélia kószálásai során olyan hátizsákokba nyert bepillantást, amelyek az egyedülléttől való félelem helyett földrészeket hordoztak. Térképeket, tekinteteket és menve rajzolt utakat, a félelem hiányában uralkodó bátorság szélelemét.  A szél színei önmag(ány)unk társadalma. Önmagunktól utazunk önmagunkhoz, hogy kószálásaink során felfedezzük önmagunkat, majd újabb jegyet vegyünk. Kornélia stoppolni is szokott (zoknit). Hiszen akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak.